Ezt a kérdést úgy tudnám lefordítani más szakterületre:
Az orvosnál:
„40 éves vagyok, gyakran fáj a hasam. Doktor úr, mi a megoldás?”
A bankban:
„Nincs elég pénzem. Mikor tudják utalni?”
A nemzetközi vasútállomáson:
„El akarok utazni, kérhetek egy jegyet?”
Vajon ennyi információból tud konkrét megoldást, tanácsot, gyógyszert, jegyet vagy hitelt adni az orvos, a jegypénztáros vagy a banki ügyintéző?
Nem igazán.
Egy segítségadás, egy szolgáltatás igénybevétele ugyanis egy folyamat, egymásra épülő lépésekkel, meghatározott keretek között.
I. Az első lépés az információszerzés, a probléma megismerése
Ez lehet 5 perc vagy 2 óra. Lehet beszélgetés, kérdőív, vizsgálat vagy ezek együttese.
Az orvosnál ez a panaszok kikérdezése (hol fáj, mióta, mikor hogyan), a társuló betegségek kiderítése (szed-e gyógyszert, mivel kezelik még), a has vizsgálata (tapintással, ultrahanggal), stb.
A bankban annak kiderítése, hogy hitelt szeretne-e felvenni az illető, a fizetése késik-e a munkahelyéről, vagy esetleg le van-e kötve a pénze, azért nem tud fizetni a kártyájával. Ha hitelről van szó, akkor tudni kéne, hogy mennyi pénzre van szüksége, mire és mikorra. Hogy hitelképes-e. Hogy ki a kezes, mi a fedezet, mennyi a fizetés, hány évig akar törleszteni.
A vasútállomáson szükség lesz az útirányra, az indulás idejére, hogy hányan utaznának, milyen kedvezménnyel, milyen osztályon.
Ha a fenti kérdés hozzám fut be, én tudni szeretném, hogy mit jelent a gyakran, mikor, hogyan és miért ébred a baba, mit kell még tudni a kicsiről, az alvásáról, a családról és hogy pontosan mire keres megoldást a szülő.
II. Ha megvan a kellő infó, a következő lépés egy döntés
Tud-e az orvos, a bank vagy a jegypénztáros segíteni.
Ha a hasfájás oka kiderül, de az nem az adott orvos szakterülete, akkor továbbküldésre lesz szükség. Ha a bankban nem is hitelre van szükség, hanem a fizetés utalása késik, akkor a munkáltatót kell felkeresni. Ha a pénztárnál kiderülhet, hogy nem indul a tervezett útirányba vonat, vagy valójában repülőjegyet szeretett volna vásárolni az utas, akkor nem tud segíteni az a pénztár.
Nálam is kiderülhet, hogy szakorvosi kezelésre van szükség vagy nem áll fenn alvásprobléma.
III. Csak a harmadik lépés lehet a valódi segítségnyújtás
Tehát, ha megvan az információ, majd megszületett a döntés, akkor lehet elkezdeni segíteni.
Az orvos felírja a gyógyszert, kezelést ír ki, életmód változtatást vagy diétát javasol.
A bankban elindul a hitelügyintézés, majd végül kiutalásra kerül a kért összeg.
A jegypénztáros kinyomtatja a jegyet.
Én konzultációt folytatok a hozzám fordulóval, vagy tanácsokat adok online felületeken.
Ezek alapján, az Anya, gyere! Babaalvás Tanácsadásnál is hasonló a tanács vagy segítségkérés menetrendje, mint az orvosnál, a bankban vagy a pénztárban. Előbb szükség van megfelelő mennyiségű és releváns információra, hogy el tudjuk dönteni, hogy tudunk-e hatékonyan segíteni. Ha igen a válaszunk, akkor jön el az ideje a valódi segítségnyújtásnak, meghatározott keretek között.
Hiszen, lássuk be, az orvosnak is ritkán küldünk e-mailt ismeretlenül, az interneten talált e-mail címre a problémánkkal, beutalót és receptet kérve. Ha pénzre van szükségünk, nem Messenger üzenetben kérünk segítséget egy Facebookon talált idegentől, akinek azt olvastuk a profilján, hogy egy bankban dolgozik. Ha jegyet akarunk venni, akkor nem sms-t küldünk a MÁV információs vonalára.
Ehelyett betartjuk a szolgálati utat: időpontot foglalunk az orvoshoz, személyesen bemegyünk a bankba és kiválasztjuk a hitelügyintézéssel foglalkozó munkatársat, vagy elballagunk a jegypénztárba, ahol kifizetjük a szolgáltatás díját, a jegy árát, az ügyintézés költségeit vagy az egészségbiztosítás/magánrendelés díját, olyan módon, ahogy az adott szolgáltatás azt előírja. Mert ha nem így tesszük, a szolgáltató nem tud jól segíteni.
Ennek alapján valami hasonlót tudunk válaszolni a cikk elején feltett kérdésre:
„Az Anya, gyere! Babaalvás Tanácsadásnál minden hozzánk forduló család esetében egy részletes információgyűjtés előzi meg a tényleges tanácsadást, mely alapján el tudjuk dönteni, hogy mi tudunk-e neked segíteni és ha igen, akkor pontosan hogyan. Ehhez részletes beszámolóra, állapotfelmérésre van szükség. Ennek hiányában, pár mondatos információkból kiindulva, sajnos nem tudunk személyre szabott, részletes tanácsokat adni, megértésedet köszönjük.”
Nem azért nem adunk tehát így tanácsot, mert ez ingyen lenne, hanem azért, mert egyrészt nem tudunk ilyen módon hatékonyan segíteni, másrészt sajnos nincs kapacitásunk napi 100-200 privát üzenetre reagálni, hiszen még a konzultációs folyamatba csatlakozó szülők is sokszor csak várólistára jelentkezhetnek és nincs azonnali lehetőségük tanácsot kérni.
