Az igazi ok az állandó kialvatlanság. A fenti problémák csak „elrontják” az alvást, átmenetileg okoznak kellemetlenséget a picinek, majd pár nap, maximum néhány hét alatt megszűnnek. Igen ám, de a baba alvása nem javul, mikor kibújik a fogacska vagy elmúlik a hőség. Maradnak az éjszakai ébredések, a nehéz, órákig tartó altatások, a 20 perces nappali szundik és az egész napos nyűglődés.
Nézzünk egy példát,
hogy avatkozik be a krónikus kialvatlanság, az állandó alváshiány a baba alvásába:
A 9 hónapos kisfiú már 1 hónapja óránként ébred éjjel, alig lehet visszaaltatni, van, hogy több, mint egy órát is eltart, ami – valljuk be – hajnali 3-kor elég frusztráló. Reggel nyűgösen ébred (a szülők is), de napközben sem válik egyszerűbbé a helyzet. A nappali alvások rövidek, 30 percesek, és ehhez is 1 órát kell altatni a babát. De igazából este jön el az igazi megpróbáltatás: a kisfiú végig sírja a fürdetést, képtelenség megnyugtatni. Bár cicin be-bealszik, lerakni sem egyszerű, végtelenbe nyúlik minden esti fektetés. Aztán újra indul a reggelig tartó ébredéssorozat.
Ássunk mélyebbre: hogyan is kezdődött ez a rémálom?
8 hónaposan egyre gyakoribbá vált az éjszakai ébredés, a kisfiú első 2 fogacskája is kibújt közben. De a fogak kibújása után sem javult a helyzet, közben a nappalok rendje is felborult, a baba már nem aludt 1-2 órákat egyhuzamban nappal, és az altatás is egyre nehezebbé vált. Ezzel párhuzamosan romlott az éjszaka is, nőtt az éjszakai ébredések száma, a visszaaltatás egyre nehezebb lett és az esti fektetés is egyre későbbre csúszott. A kisfiú egyre nyűgösebb, álmosabb lett, de képtelen volt egyszerűen elaludni. A szülők kétségbeesése a tetőfokára hágott, elfogyott a türelem, az energia, hiszen 1 hónapja csak romlott a helyzet.
Tényleg a fogzás miatt nem alszik a baba?
Nem. Valójában a fogzás csak elindította a folyamatot, aztán már a kialvatlanság vált a probléma fő forrásává.
Mit okoz az állandó kialvatlanság?
Az alvás alapvető testi szükséglet, nélküle nem lehet élni. Mind a minősége, mind a mennyisége fontos ahhoz, hogy kiegyensúlyozott és egészséges életet élhessünk. Ha valami miatt nem tudunk aludni, a szervezet vészriadót fúj és stresszhelyzetként éli meg a dolgot. A stresszhelyzet számos hormon felszabadulását eredményezheti a szervezetünkben, ami mozgósítja a testet: növeli a vérnyomást, a szívünk gyorsabban ver, nő a figyelmünk, ugrásra készen várakozunk.
Kétféle stresszhelyzetet tudunk megkülönböztetni. Az egyik az egyszeri stresszhelyzet: egy vizsga, egy verseny vagy egy állásinterjú. Erre előre készülünk, megpróbáljuk a legjobban nyújtani, majd végzünk a feladattal. Aztán, ha túl vagyunk a megmérettetésen, a stresszhormonok szintje lecsökken, egy jóleső fáradságérzet költözik belénk és alaposan kipihenjük magunkat.
A krónikus stressz más: ilyenkor nincs meg a megmérettetés pontos dátuma, azaz mindig készen kéne állnunk valamilyen kiemelkedő teljesítményre. A stresszhormonok szintje állandósul, állandóan izgulunk, aggódunk azon, hogy mikor kell majd a legjobb formánkat nyújtani. Ez nagyon kimeríti a szervezetet, romlik a figyelmünk, nem tudunk aludni, idegesek, feszültek vagyunk, elmegy az étvágyunk vagy folyton ennénk. Ez olyan, mintha nem tudnánk, hogy pontosan mikor lesz annak a fontos állásinterjúnak vagy vizsgának az időpontja, és bármikor jöhet egy hívás, hogy most azonnal induljunk el megmérettetni magunkat, akár hajnali 3-kor is. Te tudnál így jól aludni, ellazulni, pihenni?
Az állandó kialvatlanság pontosan ugyanezt csinálja. Ha egyszer nem hagynak minket aludni, akkor másnap ezt tudjuk pótolni és helyreáll a rend. Ha sosem tudjuk kialudni magunkat, akkor viszont sokkal több idő kell, mire visszaállunk a régi kerékvágásba. Nincs ez másképp a babáknál sem.
A fent említett kisfiú már egy hónapja nem alszik eleget. Sőt, ahogy telnek a hetek, egyre kevesebbet alszik. A kevés alvás miatt nőhet a stresszhormonok szintje, ami tovább rontja a baba alvását. És kialakul az ördögi kör: kevés alvás, hosszú ébrenlétek–>túlfáradás–>nehéz, késői elalvás, nem pihentető alvás, korai ébredés–>fáradság, gyors túlfáradás–>még kevesebb és rosszabb minőségű alvás.
A probléma más következményekkel is járhat. A baba és a szülők is rossz emlékeket kapcsolhatnak az elalváshoz, az altatáshoz. Ugye ismerős:
„Egész nap altatnom kell, semmire nincs időm…”
„Ahogy indulunk a szoba felé, már üvölt…”
„Nem szeret, nem akar elaludni…”
„Már előre félek az estéktől…”
„Nem merem letenni, meg sem tudok mozdulni, azonnal ébred és sír…”
Minden egyes ilyen alkalom, ilyen nap azt erősíti, hogy az altatás nehéz, macera, sikertelen, a szülők egyre jobban aggódnak, idegesek, dühösek vagy elkeseredettek. Ezt a rossz, feszült légkört azonnal észleli a baba is. Ráadásul, neki sem könnyű az elalvás. Nem azért, mert hisztizik, mert utálja, mert ilyen a természete, mert direkt ellenáll, hanem azért, mert a kialvatlanság nem hagyja aludni. Mert nem érzi jól magát. Mert fáradt, nyűgös és mégsem tud megnyugodni. Mert fáradtan ébred. Mert minden elalvásnál sír.
Ez sajnos tovább rontja az ördögi kört, elmélyítve a problémát.
Mi az elsődleges megoldás ilyen helyzetben?
Nem a fogzás kezelése (ez fontos, de önmagában nem fogja megoldani a problémát), nem az altatási szokások megváltoztatása, nem a szoba hőmérsékletének beállítása, nem az illóolajok párologtatása, hanem a krónikus kialvatlanság megszüntetése, majd az ideális napirend megtalálása, megtartása, rugalmas változtatása a baba valódi igényei szerint.
Azaz nem érdekes, hogy a baba hogyan és hol, csak minél többet aludjon. Hogy végre kialudhassa magát. El kell felejteni a programokat, az utazásokat, a rokonokat egy időre. A baba alvásánál nem lehet semmi fontosabb. Az álmosság legapróbb jelére vinni kell a babát aludni, és mindent meg kell tenni, hogy minél többet és hosszabban tudjon aludjon. Ha ez csak karban, cicin megy napközben, akkor úgy. Ha egész nap a babakocsit kell tologatni, akkor úgy. Ha közben semmire sincs idő, ám legyen. Borulni fog a megszokott napirend, az esti altatás ideje és az éjszaka is. De mindez a baba érdekében történik, és nem tart örökké. A pici nagyjából 1-2 hét alatt sokkal többet fog aludni. A stresszhormonok szintje lecsökken, az állandó kialvatlanság sokat javul, a kicsi megnyugszik, többet mosolyog, kevesebbet sír, egyre könnyebben alszik el.
Ha az alvásidő és a baba kedve tartósan javult, akkor pedig már nyugodtan lehet foglalkozni azzal, hogy jobb lenne, ha a baba nem csak karban aludna napközben, ha az esti fürdetés ideje korábbra/későbbre tolódna vagy hogy az éjjel hányszor egyen a baba.
A baba számára ideális napirend kialakításában óriási segítség lehet számodra, ha egyéni segítséget kérsz, hiszen minden baba más, és eltérő igényei vannak az alvás kapcsán. Ennek pontos feltérképezése hatalmas könnyebbséget jelent, egy szakember bevonásával.
