Vajon mi történt?
Túl kevés már az anyatej, ezért éhezik meg óránként a kicsi? Vagy nem tápláló, túl híg?
Növekedési ugrás van?
Vagy a mozgásfejlődés vagy a fogzás vagy a szeparációs szorongás vagy a hozzátáplálás miatti emésztési probléma okozza a bajt?
Vagy melege van, fázik, teli a pelus, kényelmetlen az ágy?
Nagy eséllyel egyik sem.
A változás valódi oka ugyanis nagy eséllyel a baba alvásának érésében keresendő. A külföldi szakirodalom ezt az alvásfejlődési mérföldkövet 4-month sleep regression-nek, magyarul 4 hónapos alvás regressziónak hívja.
De valójában a regression – visszaesés szó félrevezető. Egyrészt azért, mert a baba alvása érik, nem visszafejlődik. Másodsorban ez az állapot nem szűnik meg magától. Nem arról van szó, hogy a baba 1-2 hétig gyakran ébred éjjel, keveset alszik nappal, aztán magától visszaáll minden. Erről szó sincs.
4 hónapos kor környékén az alvás véglegesen megváltozik, nem egy átmeneti állapotról van szó!
A folyamat hátterében a felnőtt típusú, jól elkülöníthető szakaszokból álló alvásciklus megjelenése áll.
Hogyan is néz ki ez a ciklus?
A babáknál 50-60 percig tart egy alvásciklus,
A ciklus során különböző alvásszakaszok váltakoznak: felületes és mély, lassú hullámú alvás és REM-, vagy más néven álmodó alvás. A felületes alvásszakaszokban és a REM alvás alatt a baba sokszor forgolódik, mozgolódik, csapkod, hangokat ad ki, nyugtalannak látszik.
A ciklusok között egy rövid megébredés történik, amit mikroébredésnek hívunk,
A mikroébredés a biztonságot szolgálja: alatta a baba ellenőrzi a környezetét és a teste állapotát. (ez a rövid megébredés tehát 50-60 percenként megtörténik).
A mikroébredés hasznos. Mi is minden éjjel végzünk ilyen fajta ellenőrzéseket: picit felébredünk, újra észleljük a külső viszonyokat és a szervezetünkből érkező jelzéseket. Ha azt vesszük észre, hogy fázunk, akkor betakarózunk, ha pisilni kell, kimegyünk a mosdóba. Aztán alszunk is tovább. Másnap csak halvány emlékünk van arról, hogy egyszer-egyszer picit felébredtünk.
A babák is ellenőriznek. Ha minden ok, alszanak tovább, ha nem, akkor persze nekünk szólnak: éhesek, fáznak, teli a pelus, hiányzik anya, nem tudnak visszaaludni. Ilyenkor megetetjük, felöltöztetjük őket, kicseréljük a pelust, biztosítjuk a jelenlétünket vagy segítjük a visszaalvást. Majd mindenki alszik tovább.
De mi történik akkor,
ha máshol vagy máshogy találják magukat a babák, mikor éjszaka vagy a nappali alvások során felébrednek, ahhoz képest, ahogyan elaludtak? Vagy az igényeiket nem teljesíti jól a szülő, ezért óránként újra-meg újra szükségük van valamire?
Ha a karodban, cicivel a szájában aludt el a pici, most meg egyedül ébred a kiságyában, akkor nem érti, hogyan is került oda. Rögtön kéri is a segítséged, hiszen aludna tovább. Természetesen a jól bevált módon, a karodban, cicivel a szájában. Ugyanez a helyzet a cumival, a tápszeren elalvással, a hurciban vagy simogatva altatással is. Aztán az elalvás után kb. 1-2 órán belül újra jön egy mikroébredés és egy újabb segítségkérés. Ha egy 10 órás éjszakai alvásidőt nézünk, akkor minden éjjel 5-9 alkalommal is bekövetkezhet ez a jelzés.
Ha a gyermek nem lakik jó, akkor bizony szintén kérheti óránként az ennivalót. Ha nem csillapítja a szülő a fájdalmát megfelelően, akkor szintén rendszeresen kérhet ehhez segítséget a baba. Ha a gyermek nem érzi biztonságban magát alvás közben vagy bármilyen hiányérzete van, amelyet nem old meg a szülő, akkor szintén gyakran fogja ezt az igényt kifejezni, hiszen minden mikroébredésnél tapasztalja majd a gyermek. És még számos ok vagy igény ott lehet a rendszeres éjszakai vagy nappali alvás közben segítségkérések mögött.
Ez persze a szülőknek szörnyen megterhelő lehet.
A mi alvásciklusunk ugyanis hosszabb, 90-120 perc közötti. Azaz az óránkénti ébresztés teljesen szétszabdalja az alvásritmusunkat. Főleg, hogy hiába alszik vissza a baba pár percen belül, nekünk még vissza kell tenni a kiságyába, és el kell aludni. Aztán már jön is a következő riasztás.
És a baba szempontjából sem biztos, hogy szerencsés az óránkénti ébresztő.
Az ellenőrző funkció arra szolgál, hogy „veszély” esetén ébressze fel a babát (hideg, éhség), nem minden egyes alkalommal. Főleg azoknál a babáknál gond ez, akik gyakran ébrednek és nehezen alszanak vissza. Hiszen csak 5×15 perces ébredéssel számolva is több, mint egy órával kevesebbet alszik a baba éjjelente. Hát még mi….
Ráadásul, azzal, hogy éjjel óránként eszik a baba (ha nem cicin vagy tápszeren alszik vissza a pici, hanem ringatva, cumival stb., akkor ez a helyzet nálatok nem áll fenn), a napi etetések rendszere is észrevétlenül átrendeződik. A baba nappal értelemszerűen nem lesz annyira éhes, ezért kevesebbet, ritkábban fog enni. Persze emiatt éjszaka pótolni szeretne. Aztán reggel megint nem éhes. Így akár pár nap alatt is észrevétlenül átrakódik az etetések nagy része az éjszakai műszakra. Azaz az éjszakai ébredéseket most már nem csak a megváltozó alvási környezet okozza, hanem a fokozott éjszakai éhség is. Ezt csak erősíti az, hogy 4 hónapos kor környékén kinyílik a világ a babák számára, minden érdekessé válik, lehet gyakorolni egész nap a gőgicsélést, a játékot, a forgolódást és a mosolygást. Hát ki akar ehelyett enni? Persze nem baj, ha a baba éjjel is rendszeresen eszik, de az gondot okozhat, ha nagyon eltolódnak az arányok az éjszaka javára.
Emellett persze egy csomó egyéb ok is okozhat plusz éjszakai segítségkérést,
a napirendi gondoktól kezdve a refluxon át a teli pelusig. Ha ezekre az okokra nem jövünk rá, és nem oldjuk meg azokat, akkor még több ébredésre, nyugtalan alvásra, hosszabb fennlétre, nehéz visszaaltatásokra készülhetünk. Hiszen ilyenkor a mikroébredés kapcsán nem csak az lesz a baj, hogy anya meg a cici/cumi/ringatás stb. nincs ott, hanem pluszban még fájni fog a foga a babának, zavarja a reflux, a pisis pelus, a meleg, a hasfájás vagy a túlfáradás okozta rossz közérzet. Ilyenkor lehet, hogy nem lesz elég visszaadni a cumit, vagy pár percig ringatni a babát, hiszen egy túlpörgött, fogfájós, éhes vagy fázó babát nem lesz egyszerű visszaaltatni, vagy ha sikerül is, akkor is hamarosan újra ébred, hiszen valami miatt nem érzi komfortosan magát.
Mi a teendő tehát, ha eléri a baba ezt a mérföldkövet?
Több lehetőségünk is van, hogy továbbra is tudjuk segíteni a gyermekünket a jó alvásban:
A mikroébredéseket nem tudjuk kivédeni, hiszen azok a normális alvásciklus részei. De azt elérhetjük, hogy a baba ne jelezzen nekünk minden egyes ébredésénél, csak akkor, ha „valódi veszélyt” észlel (éhes, fázik, fáj valamije). Ezt pedig úgy tehetjük meg, hogy pl. kivédjük azt, hogy a baba máshol találja magát, amikor éjjel megébred, ahhoz képest, mint amikor este elaludt. Tehát olyan altatási módot, szokást vezetünk be, ami egész éjjel tartható. Ez lehet akár az együtt alvás, vagy a ringatás/cicin altatás helyett a kiságyban altatás, az éjszakai gondoskodás megosztása apával vagy a cumi önálló használatának támogatása. Vagy úgy, hogy az igényeit éjjel is megfelelően biztosítjuk számára, tehát megelőzzük azt, hogy ezeket az igényeket kénytelen legyen a baba óránként jelezni.
Számos módszer létezik, ha máshogy akarjuk altatni a gyermeket, és olyan nagyon apró változtatásokból álló, könnycseppmenetes metódusok is vannak, amelyek már kisbaba kortól is alkalmazhatóak, a baba igényei szerint. Az összes bababarát, a szoptatást és a biztonságos kötődést támogató, tudományosan bizonyított megoldás útmutatóját, életből vett példákkal illusztrálva megtalálod a Békés éjszakák, vidám nappalok című bestseller könyvsorozatban.
Emellett persze az egyéb, éjszakai ébredéseket okozó okokat is érdemes átgondolni, kezelni, kivédeni (hideg-meleg, fájdalmak, napirendi gondok, közérzet, biztonság), ezekről is részletesen olvashatsz a könyvekben.
Mi van akkor, ha nem változtatsz a helyzeten, nem teszel semmit?
A 4 hónapos alvásfejlődés nem szűnik meg, nem múlik el, nem növi ki a baba, a felnőttekéhez hasonló alvásszerkezet kialakulása és az ellenőrző mikroébredések megjelenése maradandó változást jelent. Ha ehhez nem alkalmazkodunk a baba alvási, altatási vagy etetési szokásainak szükségszerű megváltoztatásával, akkor fel kell készülnünk arra, hogy a gyakori éjszakai ébredések, óránkénti segítségkérések és a rövid nappali alvások évekig megnehezíthetik az egész család életét, ronthatják a baba és a szülők alvásminőségét.
Tehát, az esetek nagy százalékában a helyzet nem rendeződik magától, akár még évekig is jelez óránként a gyermek minden egyes éjszaka. Főleg akkor, ha az ébredések miatt az etetések rendje is megváltozik.
Aztán 5-6 hónapos korban az újabb napirendi változások, a fogzás és a felgyorsult mozgásfejlődés is „besegít”, majd 7-9 hónaposan a hozzátáplálás miatti esetleges emésztési problémák, a harmadik nappali alvás elhagyása miatti napirendi csúszások, illetve a szeparációs szorongás első hulláma is tetézheti a bajt – ez hívja a közvélemény 8 hónapos alvásbeborulásnak – még tovább rontva a helyzetet, extra éjszakai ébredésekkel, hosszabb fennlétekkel, felborult napirenddel és hónapok óta kialvatlan, feszült szülőkkel. Érdemes a várakozás helyett időben lépni, és olyan alvási szokásokat kialakítani, ami a család minden tagjának elegendő pihentető alvást biztosít ebben a változásokkal és kihívásokkal teli időszakban. Ebben segít neked a könyvsorozat–>>
UPDATE!!!
Gyakran érkezik kérdés, hogy hány hétig tart, mikor múlik el magától a 4-5 hónapos kortól induló gyakori éjszakai megébredés. Rossz hírem van, ez nem olyan, mint a fogzás, vagy a növekedési ugrás, ami lezajlik, majd a baba újra jobban alszik. Ez a változás maradandó, a mikroébredések életünk végéig velünk maradnak. A fő kérdés az, hogy milyen igényei nem teljesülnek a babának, és miért kell ezeket éjjel többször is jeleznie, akár több éven keresztül minden egyes éjjel 5-8-10 alkalommal. Lehet, hogy ez a sok ébredés nem zavarja meg a gyermek éjszakai nyugalmát, de lehet, hogy alvási nehézséget, kevés alvást kialvatlanságot okoz neki, és ugyanez a helyzet a szülők alvására való hatással is.
Kaptam még olyan kérdést is a témához, hogy kezdődhet-e ez a változás 3 vagy 5 hónapos korban. A válaszom igen, mint ahogy minden más fejlődési mérföldkő sem pontban 6 hónaposan és 2 órásan vagy 9,25 hónapos korban jelentkezik, így ez is olyan, mint a mászás vagy a fogak kibújása, amiknek szintén nem percre, meg napra pontos az ideje. A baba alvásszerkezetének megváltozására is nagyjából 4 hónaposan számíthatunk, nem pont aznap estétől, mikor betöltötte a pici az adott hónapos kort.
