Biztos, hogy jó helyen kérdezel? | Anya, gyere! Babaalvás Tanácsadás

Elcsíptem egy beszélgetést egy egyszerű baba-mama csoportban:

Posztíró:

„Segítség, a 3 hónapos babám keveset alszik, mit tehetnék?”

Válaszok:

„A tiéd is? Az enyém is.”

„Semmi gond, az enyém is.”

„Ez teljesen normális, ne aggódj!”

„Tuti a foga!”

„A mozgásfejlődés lesz a ludas.”

„A babák keveset alszanak”

„A tiéd alszik keveset? Hát még az enyém.”

„Előfordul, majd alszik, ha fáradt!”

„Próbáld ki az Álomvarázs illóolajat, vagy a Ma jól alszom cseppeket!”

Posztíró válasza:

„Ok, akkor megnyugodtam, másnál is így van, köszönöm a segítséget!”

Mi az óriási csapda ebben a beszélgetésben?

1. Fogalmunk sincs, mennyire alszik keveset a baba, mióta alszik keveset, mikor alszik keveset, sőt, egyáltalán mi az, hogy kevés?

2. Nagy kérdés, hogy a posztíró valódi segítséget szeretne-e, vagy csak megerősítést, hogy valójában minden rendben.

3. Vajon a kérdező jó csoportban kérdez? Tudja-e, hogy aki azt válaszolja, hogy ez nem probléma, hogy minden rendben, vajon szakember-e, vagy csak a saját véleményét, tapasztalatát ossza meg?

4. A posztíró valódi segítséget akar vagy inkább csak megértést, sorstársakat keres?

5. Az, hogy más babája is keveset alszik, vajon azt jelenti, hogy ez akkor nem is probléma? Nem lehet, hogy inkább arra utal, hogy gyakori a probléma?

6. Vajon a válaszolók nem a saját aggódásukat próbálják csillapítani azzal, hogy nyugtatják a kérdezőt (is)?

7. Az, hogy kinek mi a személyes tapasztalata egy-két-három saját baba esetén, tényleg elegendő tapasztalat annak kijelentésére, hogy mi a normális?

8. Vajon az, hogy néhány hozzászóló állít valamit, elegendő ok a megnyugodásra?

9. Tényleg van mit megköszönnie a posztírónak? Kapott valódi segítséget?

Hogy néz ki mindez egy szakértői csoportban?

Posztíró:

„Segítség, a 3 hónapos babám keveset alszik, mit tehetnék?”

Válaszok:

„Szia! Mennyit alszik pontosan a babád, miért gondolod, hogy kevés, mióta ennyi?”

„Hogy néz ki a napirendetek, hogyan altatod a babád, mi alapján viszed aludni?” Hányszor alszik nappal, mennyit? Az éjjelek milyenek? Mit eszik a pici? Hogy altatod?

„Vezetsz alvásnaplót? Ha igen, mutasd!”

„Szia! Az enyém is keveset aludt, 6 hónaposan csak 11 órát, nappal csak 2×20 percet, ezért én azt csináltam, hogy gyakrabban vittem aludni, mert gyanítottam, hogy a túlzott fáradság volt az ok. Azóta feltornáztuk az alvásidőt 14 órára, éjjel 11-et, nappal 2×1,5 órát alszik. Én is aggódtam a kevés alvás miatt, így utánaolvastam, a ….könyvben találtam ezt a tippet, ami nálunk bevált.”

„Sajnálom, biztos nem könnyű a helyzet. Kihez fordultál már segítségért? Mit próbáltál már ki?”

„Szeretettel ajánlom xy-t, akinek szakirányú végzettsége van a témában és x éve foglalkozik ezzel, itt tudod elérni….”

„Olvastam erről egy cikket, a szerző orvos/gyermekpszichológus/szülő-csecsemő konzulens ott le van írva, milyen okok lehetnek a háttérben, linkelem a cikket”

„Orvosnál jártatok már, nekem mindig azt mondta a gyermekorvosom, hogy az alvásproblémákat ki kell vizsgálni, mert betegség is lehet a háttérben.”

Mi az óriási különbség a két beszélgetésben?

1. Az előző beszélgetésnél csak annyit tudunk, hogy a baba keveset alszik, itt – ha posztíró válaszol – minden fontos adatot megtudunk a babáról, és az alvásáról. Könnyen lehet ugyanis, hogy nem kevés az alvásidő. Vagy konkrét oka van, ami könnyen megoldható. Vagy egy régóta fennálló alvásprobléma van a háttérben, ami teljesen másfajta megoldást igényel.

2. Ha a kérdezőnek valódi segítségre van szüksége, akkor szívesen válaszol, nem veszi szőrözésnek a kérdezgetést és aktívan érdeklődik a javasolt megoldások után. Ha csak megerősítést vár, hogy minden rendben, akkor vagy nem érti a sok kérdést, vagy beleköt a javaslatokba: „Igen, de az nálunk tuti nem lesz jó.” „Azt nem fogom kipróbálni, Mancika szerint hülyeség.” „Nála már jártam, nem segített.”

Ilyen esetben bármekkora segítő szándék is buzog a válaszadókban, nem fognak tudni segíteni, mert a posztíró valójában nem segítséget kér, csak kiventillálta magát vagy megerősítést akart, hogy nincs feladata az üggyel kapcsolatban.

3. Ha a csoport a babák alvásáról szól, szakértői háttérrel, akkor a legjobb helyen teszi fel a kérdését az anyuka.

4. Midegy, hogy a posztíró segítséget, tanácsot vagy megértést keres, egy jól felépített szakértői csoportban mindhármat megkapja, hiszen a kérdéseire adekvát választ kap, a csoporttagok pedig nem véletlenül vannak ott, mindannyian megértik a kérdezőt, hiszen hasonló cipőben járnak.

5. Ha az anyuka jó helyen kérdez, a válaszadók nem bagatelizálják el a problémát, hiszen ők is azért vannak a csoportban, mert tudják, az alvás mennyire fontos része a baba egészségének. Senki sem fogja megnyugtatni anélkül, hogy ismerné a részleteket.

6. A válaszolók tisztában vannak a probléma fontosságával, hiszen már megoldották a saját gyermekük alvásgondját vagy épp aktívan dolgoznak rajta. Már tisztában vannak a probléma komolyságával, szembenéztek azzal, hogy tenniük kell valamit ahhoz, hogy a gyermekük jobban aludjon.

7. A megfelelő csoportban senki nem fog fekete-fehér kijelentéseket tenni, hanem ehelyett kérdez a probléma mélyebb megismerése érdekében és megoldási javaslatokat kínál.

8. A saját tapasztalat és a tények itt nem folynak össze, ha a válaszoló megosztja, neki személy szerint mi vált be, akkor a megoldás forrását is megadja (ebben a könyvben olvastam/xy szakértő tanácsára).

9. És végül a tanulság: Kapott a kérdező valódi segítséget?
Miazhogy. Segítettek neki eldönteni, valós-e a problémája, feltárták a lehetséges okokat, kapott pozitív személyes tapasztalatokat, felhívták a figyelmét a veszélyekre, és néhány megoldási javaslatot is bezsebelt (kihez forduljon, milyen cikket, könyvet olvasson el).

Érdekel egy ilyen szakértői csoport?

Az Anya, gyere! Klub pont erről szól. 😊

Szerző: