Az anyaság megerőltető…
Aki gyermeket nevel, tökéletesen tudja, milyen nehéz szülőnek lenni.
- Már a várandósság időszaka is megviselheti az édesanyákat, nem véletlenül nevezik az állapotosságot „édes tehernek”.
- A szülés utáni regenerációs időszakot sem viccből „találták ki”, hiszen az édesanyák testét és lelkét erősen megviseli mind a terhesség, mind a szülés.
- A kisbabánkról való gondoskodás pedig hosszú évekig 0-24 órás ügyeletet, feszült figyelmet, aggódást, törődést, később nevelést kíván.
Mindez ráadásul sokszorozottan, ha ikreink vagy kis korkülönbséggel született gyermekeink vannak.
Az anyaság első pár éve tehát – annak minden szépsége és csodája mellett –kifejezetten megerőltető. Ezért érzik az édesanyák olyan sokszor magukat kimerültnek, gyengének, fásultnak.
Az egyszeri énidő sem megoldás kiégés ellen
Sokszor hangoztatjuk a magunkra fordított idő szükségességét, fontosságát, de muszáj ezzel kapcsolatban is tisztáznunk valamit:
Semmit nem ér egy egyedül eltöltött délelőtt, egy pohár bor a teraszon, egy esti kiruccanás a barátnőkkel, ha ezek csak szökőévente vannak jelen az életünkben. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy pár óra kikapcsolódás regenerálni tudja az évek óta nem alvó, talpon lévő édesanyák szervezetét. Sem lelkileg, sem testileg. Ehhez a kimerültséghez pedig még az is hozzájárul, hogy az édesanyák felé rengeteg elvárást is támasztunk.
A társadalmi nyomás
Korábban itt írtam arról, hogy a legnagyobb szerepet ebben a problémában maga a társadalmunk, a társadalmi elvárások játsszák: Az anyukákon ott a nyomás, hogy
jótökéletes anyák legyenek,- mihamarabb visszaálljanak a munkába, hogy jusson elég pénz a gyermekek oktatására, nevelésére,
- kedves és odaadó feleségekként támogassák férjüket,
- tökéletesen vezessék a háztartást és még,
- magukra és a megjelenésükre is adjanak.
Ezek mind-mind olyan elvárások, amelyeknek képtelenség maximálisan megfelelni.
A közösségi média, a televízió, és újabban a videómegosztó csatornák is arról szólnak, hogy hogyan legyünk egyszerre mintafeleségek, mintaanyák és bombanők. De senki nem beszél arról, hogy ennek egyáltalán nem kell így lennie.
Hiszen nincs mindenki mellett bébiszitter, nagyszülő, takarítónő, bejárónő, bölcsőde, óvoda. De ha lenne is, a mai anyukák többsége – éppen a társadalmi szokások és a neveltetése miatt – kellemetlennek érzi, hogy segítségre szorul. Pedig ez (lenne) a természetes.
Nem vagy rossz anya, csak kiégtél!
Ma még mindig szokatlan, ha egy anyuka bejárónőt alkalmaz. Ahogy azokat az édesanyákat is megmosolyogják, akik nem főznek minden nap, vagy nem tudnak rendet tartani otthon.
Ezek a fenti, mindenhonnan felénk ömlő elvárások okozzák, hogy az édesanyák rossznak érzik magukat. Pedig nem rosszak, csak kiégtek. Kiégtek a 21. század kimondatlan elvárásainak gyűrűjében. Ideje lenne újragondolni a társadalmi szerepeinket, és levenni végre az anyukák válláról a megfelelési kényszer terhét.
Az Anya, gyere! Tudástárban számos cikk és előadás szól arról, hogyan lehetsz elég jó anya, mártírkodás és kiégés nélkül is, és a babád alvását is támogatva.
Készült: 2019.06.12.