Valaki az idegrendszeri érettséggel magyarázza. Más a szülői szokásokat teszi felelőssé. Megint más a baba temperamentumát mondja. Vagy az öröklődést hozza magyarázatnak.
De mi van valójában a háttérben?
Az az igazság, hogy mindez együtt.
A baba temperamentuma, alaptermészete egy veleszületett tulajdonság, melyre persze nem csak a génekben tárolt infók hatnak, hanem a méhen belüli élet történései, a születés körüli események és az azóta eltelt x hónap vagy év is. Az is számít, hogy a szülők vagy a környezet hogy fogadja ezt az alaptermészetet, hogyan viszonyul hozzá, hogyan reagál rá. Mert ez hatni fog a baba temperamentumára.
A nehezebben megnyugodó, pörgős, aktív, izgő-mozgó vagy érzékeny, mindenen sírva fakadó, nehezen alkalmazkodó, a változásokat nehezen megemésztő baba általában több segítséget igényel az elalváshoz. De ez nem azt jelenti, hogy a szülők viselkedése itt nem számít. Hiszen a baba tulajdonságaira sokféleképp lehet reagálni, ami természetesen formálja a babát és oda-vissza hat. Ha például a szülők szenzitíven reagálnak arra, elfogadják, megértik, hogy az adott babának több idő kell a megnyugodáshoz, az elalváshoz, akkor teljesen mást fognak csinálni, mintha a baba nehéz alaptermészetét a gyermek rosszaságának, akaratosságának, direkt ellenállásának tekintenék.
A másfajta reagálásmód természetesen másként hat majd a babára, a baba válasza (hogy tovább sír vagy megnyugszik, mosolyog vagy rúgkapál, stb.) pedig újabb választ vált ki a szülőkből. Így, az akár két, teljesen egyforma alaptermészetű baba is teljesen máshogy fejlődhet attól függően, hogy a szülők hogyan reagálnak rá, a természetére, mit gondolnak a viselkedésének okairól.
A kutatások, melyeket a babák megfigyelése során végeztek, arra jutottak, hogy a baba idegrendszerének, énjének, személyiségének fejlődését nagymértékben befolyásolja, milyen a baba és a szülei kapcsolata, a szülők mit éreznek, mit gondolnak és hogyan viselkednek a babával. Tehát, hiába van egy beprogramozott menetrendje a fejlődésnek, a baba környezete, a gondozói nagy hatással, befolyással vannak erre a programra.
A szokások, melyek kialakulnak a baba gondozása, a hétköznapi teendők során, szintén egy összetett kölcsönhatás eredményei. Hiszen azt, hogy a babát most épp cicin altatják, meghatározza például a baba természete, aktuális fejlődése, az előzetes tapasztalatai, a szülők hozzáállása, előzetes tapasztalatai, vélekedései, a baba reakcióinak értelmezési sajátosságai, a tágabb környezet nyomása vagy támogatása és még ez a cikk is.
Összefoglalva tehát,
nem lehet különválasztani az egyes befolyásoló tényezőket, mert nem egyetlen dolog határozza meg, miért alszik most pont így a baba, hanem számos különböző hatás eredője.
Ebből persze az is következik, hogy bullshit az, hogy várni kell x hónapos korig és akkor majd magától elkezd jól aludni a baba. Mert ez csak a fejlődést veszi figyelembe.
Nem arról van szó, hogy a gyerek el lett kapatva és jódolgában szórakozik a szüleivel vagy a szülők rontották el, amikor így vagy úgy kezdték altatni a babát. Hiszen itt csak a szokások, mint okok kerülnek reflektorfénybe.
Nem igaz, hogy egy nehezebb temperamentumú, többemberes, érzékeny babánál nem lehet semmit tenni, hiszen a szülők hozzáállása, konkrét cselekedetei is ugyanolyan fontosak. Tehát nem kell tehetetlenül várni, meg beletörődni, hanem lehet tenni érte.
Nem elégséges magyarázat az sem, hogy a szülők sem aludtak jól kiskorukban, ezt örökölte a baba, így nem lehet semmit tenni ez ellen, csak túl kell élni.
Ha nem tudod egyedül feltérképezni a gyermeked alvására ható tényezőket, elakadtál a sok befolyásoló dolog között, várlak szeretettel a Tudástárban, ahol egyénre szabott tanácsokat kaphatsz az Anya, gyere! babaalvás Tanácsadás szakértőitől.
